Sopron Templom utca 14. ház udvarán található kút ma már nem működik, csak a kút helye van jelölve egy kút kávával. Az első írásos feljegyzés a kútról 1426-ból származik.

Sopron (Ödenburg) belvárosában 1959 és 1968 között ásatásokat végeztek. Az ásatások során kiderült, hogy a XV. század végén vagy a XVI. század első felében épült további épületek között egy 2,40 m átmérőjű kút is volt az udvaron.

Kisebb kutak voltak ugyan egyes házaknál de talán kevésbé hozzáférhetőek, kisebb méretűek; valószínű az is, hogy csak később létesítették őket és így helymeghatározóként nem éltek a köztudatban. A magas talajvízszint miatt a belvárosi kutak vize erősen szennyezett lehetett és így elsősorban háztartási-ipari célokra volt megfelelő, nem pedig ivóvíznek. Ez a helyzet általánosnak mondható a legtöbb középkori város esetében, a szőlőtermelés és borfogyasztás ezért is volt általános.

Sopron polgárainak életmódjára is jellemző, hogy amikor 1513-ban a közgyűlés a belváros és külváros kútjainak kitisztítását szorgalmazza, indokolásul azt hozza fel, hogy a bor megdrágult és ezért a szegénység ne betegedjen meg, ha vizet iszik.

A ház udvarán található kutat a XVII. században elpusztították és betemették.

A felső részben, 1,50 m mélységig elsősorban mázas és máz nélküli cserépedények feküdtek a XIV. és XVII. századból. Sárga és barna mázas edények, sárga mázas tálak és lábasok. Az anyagnak mindössze 30%-át teszik ki a vörös edények.

Kb. 1,50-1,80 m mélységben már számos késő középkori edénytöredék, vörös serlegek, vörös és szürke tálcserepek, színes mázas csempetöredékek és a XVI. század végéről származó kancsók feküdtek. Ebben a mélységben került elő a korsók többsége. Lejjebb csak néhány keskeny nyakú Kuttrolfe-edény szájrészletei és egy bécsi pecséttel ellátott, grafittal kevert agyagedény darabjai kerültek elő. 2,30 m-től lefelé folytatódott a középkori kerámia. Köztük voltak például edények, serlegek és egy belső mázzal bevont tál. Egy másik, Ausztriából származó agyagedényt is találtak. Az ebben a mélységben talált leletek nem lehetnek régebbiek a XV. század második felénél.

A kút alsó szakaszában, 2,80 és 3,10 m mélység között csak kis mennyiségű cserépedény maradt meg; ezek között vörös serlegek és egy kis vörös cserépdoboz is volt. Ebben a mélységben cseresznye- és szőlőmagokat is találtak. Feltűnő volt a fémtárgyak hiánya. Csupán egy villás vasvilla töredékét találták meg. Ezenkívül néhány állatcsontot is találtak, ami arra utal, hogy a konyhai hulladékot a városi higiéniai előírások betartásával a lakóövezeten kívülre szállították ² kútból származó üvegleletek közül először a 2,00–2,10 m mélységben előkerült darabokat tárgyaljuk, azaz azokat, amelyek a XV. század második feléből származó kerámiaanyag felett feküdtek. Különösen figyelemre méltó egy tölcsér alakú nyakú és behúzott vállal rendelkező üvegpalack töredéke. Ez a palack lilásbarna üvegből készült, sárgászöld színű, és a felszínén már erősen irizáló. Az üvegre jellemző a vállon lévő halvány függőleges bordák formába öntött díszítése (1. ábra, 1). A kútban két keskeny nyakú Kuttrolf és szájrész-töredékek is előkerültek. Mindkettő ívelt nyaka spirálisan bordázott. A kiszélesedő száj kiöntővel van ellátva, alsó részét pedig spirálisan körbefutó üvegszál díszítette. Az üveganyag eredeti színe már nem meghatározható, mivel a falban lilásbarnáról világosbarnára változott (1. ábra, jobb oldal). Egy negyedik, keskeny szájú pohár színe sem határozható meg pontosan (1. ábra, 1-től a 2.). Ezeknek az üvegpalackoknak a megfelelői, azonos vagy kissé eltérő alakúak, az ország különböző helyein megtalálhatók, nemcsak a feudális központokban, hanem nyilvánvalóan a városok virágzó vagy rendkívül gazdag lakossága körében is, akiknek háztartásai jobban felszereltek voltak üvegáruval. A széles nyakú, tölcsér alakú szájú palack a nyéki királyi vadászkastély leletei között található ³.

1. ábra Soproni poharak: üvegpalack (1.), keskeny szájú üveg (1.-ből a 2.), Kuttolfe (jobbról és jobbról a 2.).

A lelet körülményei alapján a XV. század végéről vagy a XVI. század elejéről származhat. Ez a típus a budai királyi palotában, Buda ⁴ középkori plébánia templom közelében és Ete vásárvárosban is megtalálható. A második forma, a hosszú, keskeny, spirálisan bordázott nyakú Kuttrolfe, hasonlóan rossz állapotban van, mint a korábban tárgyalt darabok. Ilyen tárgyak Budán a királyi palotából, Visegrádon ismeretlen lelőhelyről származó régi leletanyagban, és a soproni ⁵ üvegleletek mellett Csut ⁶ faluban is előkerültek. A fent említett lelőhelyek azt mutatják, hogy ezek a poharak nemcsak a feudális vagy felsőosztálybeli körökben jelentek meg, hanem nyilvánvalóan falusi vagy kisebb arisztokrata környezetben is. Mindkét palacktípus töredékeit Kőszeg várában találtam. Az ottani ásatási leletek alapján a palackok használati ideje a XV. század második felére és végére tehető ⁷. A kisebb űrtartalmú palackokat pálinkatárolóként, a hosszú, ívelt nyakú formát pedig ilyen italok ivóedényeként használták. Az 1500 körüli illusztrációk az utóbbi formák esetében mutatjá ezt a használatot ⁸ Mindkét palacktípust kisebb módosításokkal még sokáig gyártották ⁹. A kezelt, olcsóbb, valószínűleg közép-európai gyártású poharak mellett ¹⁰ a soproni ház későbbi lakói drágább, már ritkának tartott poharakat is használtak. Sorozatuk két cérnapohár töredékeivel kezdődik. Az egyik valószínűleg kehely alakú volt; Testét erősen kidudorodó, fehér üvegszálak borították, három sorból és alul függőleges bordákból álló, körbefutó övfríz formájában (2. ábra).

2. ábra Soproni poharak: Cérnaüveg töredékei, 3. ábra Soproni poharak: Hengeres rúdüveg

16. századi velencei termék.

Teljesen átlátszó, víztiszta üvegből készült. Színtelen és teljesen korróziómentes, azonos kialakítású üvege miatt a lapos talp is ehhez a darabhoz tartozhatott. A tiszta, kiváló minőségű üveganyag és a hasonló, mégis eltérő díszítések miatt ezt az üveget a XVI. század első feléből származó velencei terméknek tekintjük ¹¹ A másik üveg alakja hengeres, cső alakú: pálcaüveg. Alsó részét keskenyebb és szélesebb, függőlegesen elrendezett, fehér üvegszálak díszítik, amelyeket teljesen a felületbe olvasztottak. Felső részén a vízszintes övszakasz alatt kétféle fehér száldísz látható: vastagabb fehér és vékonyabb, sodrott szálak váltakoznak vetria filigrana stílusban. Ahol elkezdődnek, még magas bordákként emelkednek ki a felületből; lefelé egyre inkább kisimulnak, felkunkorodnak és összeolvadnak (3. ábra). Ennek az üvegnek az üvegtömege szintén tiszta, színtelen, de enyhén zöldes-szürke árnyalatú. Felülete halványan irizáló. Ezeknek a hengeres üvegedényeknek a formája, amelyek gyakran 30-40 cm magasak és sokféle díszítéssel rendelkeznek, a késő középkorban vált népszerűvé, elsősorban az Alpoktól északra, különösen Németországban. A forma népszerűségét az is bizonyítja, hogy már a rajnai kerámiában is használták. Ugyanakkor a fehér cérnás üvegdíszítés a velencei technikák és divatok átvételére utal. Üvegünkhöz legközelebbi párhuzama a krefeldi Bremeni Gyűjteményben található: a fehér filigrán díszítés hasonló; a forma azonosnak tekinthető. W. Bremen szerint egy XVI. századi németországi üveghuta terméke ¹². A soproni töredék kémiai elemzésének eredményei szerint káliüveg ¹³, tehát közép-európai vagy akár német termék, bár velencei technikákat alkalmaztak. A kutatás jelenlegi állása még nem teszi lehetővé a gyártó meghatározását. Tudjuk, hogy a muranói emigrált mesterek már a XVI. század első felében számos európai országban tevékenykedtek városi mesterként vagy a fejedelmi udvarokban, például Bécsben, Ljubljanában, Nürnbergben, Tirolban, Sziléziában és Franciaországban. Ők honosították meg ezt a technikát. A soproni szökőkút üvegtöredékeinek leggyakoribb csoportját a talpas, formába fújt, ehelyszerű poharak alkotják. A talpalakzatok átmenetet mutatnak a régebbi, kúposan kiemelkedő formák és az újabb, teljesen lapos, XVI-XVII. századi formák között. A pohár felső pereme tölcsér alakú, magas és enyhén hasasosdó, ami a XVI. század második felének és végének divatját tükrözi. A poharak szára is jellegzetesek. Minden pohár egyedi. Ismertek girlandos és oroszlánmaszkos darabok (4. ábra, bal felső sor), valamint sematikus változatok és végül egyszerű, artikulálatlan poharak, amelyeket girlandok és apró gyöngyök díszítenek. Egy másik esetben egyszerű gyűrűk kötik össze a két darabot. Sajnos a vékony falú kehely többsége nem maradt épségben, kivéve egy darabot, ami 19 cm volt. Az maradványok alapján arra lehet következtetni, hogy kisebb és nagyobb példányok léteztek. Üvegük színtelen, de különböző árnyalatokat mutat, például halvány zöld színt (4. ábra, bal felső sarok) vagy füstös szürkét (4. ábra, bal alsó sarok). Minden üveg felülete enyhén korrodált. Bár az üvegek hasonló környezetben feküdtek, némelyük jobban, mások rosszabb állapotban kerültek elő, ami nyilvánvalóan az üveg összetételétől is függ. A sérülések/korrozió mértéke változó. A 4. ábra második sorában található első töredék kémiai elemzése azt bizonyítja, hogy ez is káliumüveg. Az Alpok innenső oldalán található öntödékből származó üveganyaggal rendelkezünk. Ezeket az üvegeket a XVI. század második felében, vagy többnyire utolsó negyedében állították elő. Ebben az időben a velencei stílusban készült színtelen üvegből készült kelyhek nagyon népszerűek voltak egész Európában ¹⁴.

4. ábra Soproni poharak: Kehely alakú poharak talppal, formázott szárral és tölcsér alakú tállal; jobbra lent, két rúdból csavart szár.

A „fagon Venise” vagy „à la Venetienne” stílus szerint készült poharak elsősorban az oroszlánmaszkos szárak stílusát alkalmazták, amely Velencében alakult ki. Ez volt a helyzet például a belgiumi Beauwelz üveghutában már 1550-ben, a tiroli Hall-i műhelyben szintén a XVI. század második felében, és a XVI. század végén az udvar megrendelésére dolgozó cseh üveghutában ¹⁵.Azt sem lehet pontosan meghatározni, hogy hol készültek soproni poharaink, mivel a mai napig csak nagyon kevés olyan áruról tudunk, amely egyértelműen az akkoriban működő számos műhely valamelyikéhez köthető. Ezek az információk főként levéltári anyagokból származnak, például engedélyekből vagy számlákból. Ez a bizonyíték jelentős, kereskedelmi forgalomban lévő és széles körben elterjedt üveggyártásra utal. Néhány más kehelytöredék eredeti formája már nem meghatározható. Ezek a töredékek azonban szintén tipikus XVI. századi termékek, például a fonott kosarakat utánzó, néhol benyomott díszítésű poharak. A pohár gyakran préselt cellás mintázatot visel. Az egyenes szár két csavart pálcikából áll (4. ábra, jobb alsó sarok). Ezen poharak üvegtömege is szinte színtelen, de halványzöld árnyalatú, vagy a cellás minta esetében szürke. Különböző formáik és díszítéseik ellenére az eddig bemutatott XVI. századi poharak egy egységes, nagyobb csoportba sorolhatók: a velencei üvegművészet által befolyásolt poharak nagy családjába.

5. ábra Soproni poharak: Széles talpú ivópoharak.

Ezek olyan közép-európai műhelyek, amelyek rövidebb-hosszabb ideig utánozták a muranói technikát és stílust Európában, és ezt követően keltezhetők. Az üvegkészítés második csoportja a helyi, középkori hagyományokat és technikákat folytatja. Ide tartozik három széles talpú ivópohár, amelyek testét apró, ráragasztott cseppek sűrű sorai borítják. Üvegük világoszöld és csak enyhén korrodált. Magyarországon nem ismertek ezeknek a poharaknak a megfelelői. A talp formája gyakori a XVI. és XVII. századi német és cseh poharak között. A szín és a díszítés is ebbe a csoportba sorolja őket (5. ábra). Későbbi típusú vékony, hosszú nyakú Kuttrolf-palackok két töredéken láthatók. Az egyiknek fúvott, csavart nyaka van. A korábbi poharaktól csak vastag falaiban és a kiváló minőségű, halványzöldes üveganyagában különbözik (6. ábra). A második töredék a többnyakú palack egy változatát képviseli, amelyben a nyak a palacktest felett két csőre oszlik, amelyek aztán felfelé egyesülnek ¹⁶. Ennek az edénytípusnak is hegyes, tölcsér alakú szája van; az üveganyag vastag, halványszürke árnyalattal. Feltételezhetjük, hogy mindkét töredék a XVI. századból származik. A gondosan kidolgozott palackok és ivópoharak mellett egyszerűbb üvegtípusok is léteznek: nagy űrtartalmú palackok széles vagy keskeny tölcsér alakú tetejjel és kúpos, gyűrűs talppal. Üvegtömegük halványzöld. A késő gótikus csoportban megfigyelhető spirális bordázat csak az egyik palacknál fordul elő, de már az alig észrevehető sekély barázdákkal. A széles szájú befőttesüveg töredéke ugyanabból az üveganyagból készült, mint a korábban említett darabok. Ezek az egyszerű formák sokáig népszerűek voltak az európai üvegkészítésben. A mindennapi üvegáruk leggyakoribb formáját jelentették. Feltételezhető, hogy a XVI. és XVII. századból származnak (6. ábra). A soproni üvegleletek tudományos értéke abban rejlik, hogy új ismereteket nyújtanak az üvegkészítés és a kereskedelmi kapcsolatok fejlődéséről. Továbbá lehetővé teszik számunkra, hogy részletesebb ismereteket szerezzünk egy késő középkori nyugat-magyarországi város polgárságának mindennapi életéről és gazdasági körülményeiről. Első pillantásra azt gondolhatnánk, hogy a leletek az átlagos társadalmi helyzetű városi polgárság anyagi kultúráját jellemzik. Ez azzal magyarázható, hogy a középkori ház, amelynek kútjából a leletek előkerültek, csupán közepes méretű telken épült. Méretei és építészeti kialakítása sem árulkodik semmi fényűzőről vagy kivételesről. Kutatásunk során sokkal fényűzőbb építésű házakkal is találkoztunk Sopronban.

6. ábra Soproni poharak: nagy űrtartalmú palackok

A XV. század első felében összeállított városi adólisták vizsgálata után meghatározták a tulajdonos és a lakók nevét. E listák szerint Michel cum fonte, vagyis Michel a Kútnál, és veje, Mathes Sibenburger 1426 és 1440 között éltek itt. Michel cum fonte a város egyik gazdag patríciusa, a városi tanács tagja volt. A belvárosban lévő háza mellett egy másik házat is birtokolt a külvárosban, valamint egy tanyát, amelyet kézműveseknek adott bérbe. Vagyonának alapját a szőlőültetvények és a szántóföld képezte. Sajnos a feltárt leletek későbbi időkből származnak, és a ház későbbi lakóit már nem ismerjük. Feltételezhetjük azonban, hogy a gazdag patrícius háza továbbra is az átlagon felüli vagyononos emberek otthona volt. Erre utal az 1500 körüli színes mázas domborműves csempe és az 1580 körül készült színes mázas cserépkancsó is, amelyek a legritkább tárgyak közé tartoznak. A cserépkorsóhoz fogható leleteket eddig csak magyar várakban fedeztek fel. A XV. századból származó drágább poharak azoknak a polgároknak az asztalát is díszíthették, akik – Michel cum fonte-hoz hasonlóan – vagyonukat nem annyira otthonaik építésére és díszítésére, hanem további jövedelmező házak, földek és szőlőültetvények vásárlására fordították. Tekintélyüket a teríték fényűzése jellemezte ¹⁷.

Forrás: ZAM Zeitschrift für Archäologie des Mittelalters, Jahrgang 6/1978

Lábjegyezetek:

1) Az ásatások és leletek részletes elemzése: I. Holl, Sopron középkori városfalai, I-III (Les murs medievaux de Sopron). Régészeti Értesitő 94, 155-183 (1967). – Régészeti Értesitő 95, 188-204 (1968)

2) Egy 1455-ös városi tanácsi rendelet már előírta, hogy a szemetet el kell távolítani a városból. Ez magyarázza, hogy az ásatások során miért számíthatunk arra, hogy a korábbi idők mindennapi életéből származó hulladéknak csak kis részét találjuk meg.

3) J. Höllrigl, Régi magyar üvegek. In: Magyar Művészet, 1934, 176-187. o., 2. képpel. Megnevezése szerint ez a XV. század második felére tehető. A lelet körülményei alapján pontosabban meghatározhatjuk a dátumot, mivel Mátyás király az 1480-as években építtette a fent említett vadászkastélyt. Az üvegpalack tehát csak ezután kerülhetett felhasználásra.

4) S. Garady, Budapest Régiségei 13, 1943, 231, 38.1. ábrával. Ez a darab abban különbözik a többi példánytól, hogy kisebb és lapított oldala alkalmassá teszi zsebben való hordozásra. Az üveg zöldessárga. A feltáró szerint a XV. századból származik. A budapesti Vármúzeumban található.

5) XV. és XVI. századi üvegtárgyak társaságában (Sopron, Liszt Ferenc Múzeum). Ez a lelőhely a középkorban Sopron város külvárosához tartozott.

6) I. Méri ásatásaiból; (kiadatlan leletek a Budapesti Vármúzeumban). A falu Buda közvetlen közelében található. Itt szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy a hazai ásatásokon a városoktól távolabb eső falvak középkori leleteiben ritkán találunk középkori üveget.

7) Kőszegi vár, 2. számú hulladékgödör. A hulladékgödör a XV. század második feléből származó leleteket tartalmazott, III. Frigyes 1439 és 1463 között vert pénzérméi, valamint Tiroli Zsigmond egy 1439 és 1496 között vert krajcárja mellett

8) L . W . Fuchs, Der Kuttrolf. In: Zeitschr. f. Bildende Kunst 62, 1928-29, 166-168.

9) A Kuttrolf számos változata közül a többszörös nyakú csővel ellátott forma nagyon népszerű volt, még a XVIII. században is. Az egyszerű, rövid nyakú, spirálisan bordázott díszítésű palack szintén elterjedt volt Tirolban a XVIII. században.

10) A XV. századi üvegkészítő műhelyek elterjedési térképének elkészítése fontos feladat lenne a további kutatások szempontjából, mivel ez a két palacktípus, ahogy a magyar leletek is mutatják, a késő középkor legnépszerűbb üvegformái közé tartozott. Véleményem szerint a rövidnyakú palack előfutárait a XII. századi keleti, pl. orosz poharak között is megtalálhatjuk.

11) Egy hasonló írásmű jelent meg: Annales 1^er Congres des Journees Internationales du Verre (Liège 1958) 95 18. képpel. Tároló: Damaszkusz, Musee National. Egy hasonló díszítés található egy velencei kehelyen egy amszterdami magángyűjteményben, amely valószínűleg a XVI. század elejéről származik; Bulletin des Journees Internationales du Verre 1, 1962, 17. kép.

12) W. Bremen, A krefeldi bremeni gyűjtemény régi üvegfestményei és üreges üvegei (Köln 1964), 390-391. o., 207. sz. Az üveg magassága 40 cm, átmérője 7,5 cm, míg a soproni példány átmérője mindössze 6 cm volt.

13) A nátriumtartalom itt alacsonyabb, de az MgO és CaO tartalom sokkal magasabb, mint a muranói üvegben.

14) Hasonló formák a Hall in Tirol műhelyéből a bécsi Kunstgewerbemuseumban találhatók. Ugyanez a kehely egy holland vagy angol műhelyből 1590 körülről datálható, és az edinburghi Royal Scottish Museumban található darabon található; lásd Journal of Glass Studies 9, 1969, 114, 28. sz. Egy XVI. század végéről származó velencei kehely ugyanilyen alakú, de lapos talpú: K. Hettes, Venezanisches Glas (Prága 1960)

15) K. Hettes, Velencei irányzatok a cseh üvegművészetben. In: Journal of Glass Studies 5, 1963, 41, 46—47.

16) Egy ilyen mintájú, 1500 körüli palacktöredéket F. Rademacher publikált a Die deutschen Gläser des Mittelalters (Berlin 1930) című művében, 12. tábla, e. Egy ép württembergi példányt Fuchs publikált (lásd 8. jegyzet, 167). Hasonló nyaktöredéket fedeztek fel a budai palota ásatása során.

17) A régészeti kutatás elengedhetetlen a városi polgárság mindennapi életének megértéséhez. Sopron esetében gazdag középkori levéltári anyag áll rendelkezésre. Az azokban található számlák és végrendeletek azonban nem tesznek említést a házakban talált agyagedényekről és üvegtárgyakról. Csak ékszereket, ruházatot és fémedényeket sorolnak fel.

Forrás:

ZAM Zeitschrift für Archäologie des Mittelalters, Jahrgang 6/1978