A telek Sopron belvárosában a várfal mellett közvetlenül található.

A ma látható épület zárt sorú, részei nem egy időben épültek.

Holl Imre neves magyar régész (1924-2016) kutatásai során 3 nagyobb építési időszakot külőnített el.

I. A városfalak végleges kiépítése után a XIV. sz.-ban a sánc belső oldala még nyitott, beépítetlen terület volt. A 16 m széles és 51 m mélységű középkori telek beépítése az utcavonal mellett az É-i sarokban álló keskeny kőház (6 x 14 m) felépítésével már a tervszerűen beosztott városi kiépítés periódusába tartozik (kék épületrész az 1. képen) A kőház földszintjén csupán két helyiségből állott, ezeknek kőből rakott dongaboltozata volt, mely a fallal egyidőben épült. A ház az É-i oldalon nem épült hozzá a szomszédos ház falához, a kettő között 0,5 m széles közt hagytak (piros sáv az 1. képen), hogy az utca felé oromzatos megoldású tető csapadékját a két ház között kivezethessék, egyben az eresz is elférhessen. Az udvar talajszintje ebben az időben még jóval magasabb a mainál(lila jelölés 2. kép)

1. kép: Első épületrész, esővíz csatorna, kút

2. kép: udvarszint a XIV. században

Az ilyen keskeny közök az európai középkori városi építészetben (pl. Nyugat-Európában, Rajna vidéken, K-i Alpokban) egykor nagyon gyakoriak voltak, hiszen a csapadék és szennyvíz levezetését az utcára ezekkel lehetett a legkönynyebben megoldani. A XVI-XVII. sz.-ban már a legtöbb helyen elfalazták őket az utca felé: a divat már zárt utcai homlokzatokat követelt. A kőépítészet fejlettebb formái (a falon túlnyúló tető elhagyása vagy az ereszoldal felcserélése az utcavonal felé) ugyanekkor már feleslegessé is tették az ilyen ereszközök építését. A ház mögött a nagyobbrészt szabadon álló udvarban kutat létesítettek amelynek átmérője mé 2,4 m volt (zöld jelölés az 1. képen), ennek vize nagyjából a középkori városárok vízszintjével egyezett (1965-ben 3 m). A XV. század elejére az utcafront beépül.

II. Az utcavonal menti szabadon álló területtovábbi beépítése után új épületek létesítésére már csak az udvari rész adott helyet. A XV. sz. végén XVI. sz. első felében megkezdték a sánc földjének letermelését (3 kép sárga jelölés) és a telek végében építették fel az új kőfalú épületeket (gazdasági létesítmények, alárendeltebb lakóépületek).

3. kép: udvarszint a XV-XVI. században

Ezek még akkor is magasabb szinten készültek, mint az utca, hisz ellenkező esetben hatalmas földmunkát kellett volna elvégezni. A legbelső városfal mögött mégszabad köz nyílhatott, a védelem szempontjából hátrányos teljes beépítésre itt nem volt szükség. (A városnak ezen az oldalán a telekmélység nagyobb, mint a többi oldalon; azoknál az udvari beépítésre is kevesebb hely maradt, így a beépítés üteme valamivel gyorsabb volt. A teljes körülépítés azonban mindenütt az újkorra tehető.) Az udvar nagyrésze még a XVI. sz.-ban is nyitott lehetett .

III. Az újkori beépítésekkel az udvari épületeket átépítették az É-i szakaszon, itt a sánc földjéből újabb 4,5 m széles szakaszt vágtak le (4.kép piros jelölés). A középkori falak közül az E-i mindvégig megmaradt, ezt felhasználták az ú j udvari épülethez is.

4. kép: udvarszint a XVII. században, a kút megszűnik az északi oldal beépül

Talán az 1676-os nagy tűzvész után alakítják át a területet, lebontva a városfal mögötti középkori és újkori épületeket. A sánc földjének az udvar végében emelkedő maradékát ekkor süllyeszthették le az utcaszintig. Az emeleti magasságban meghagyott várfalkertet támfallal választották el az udvartól. (A támfal mögötti betöltésből későközépkori bécsi fazéktöredék és a XVII. sz. első felében készült kályhacsempetöredék került elő. Utóbbi egy mázatlan lovasalakos példány, hasonló a múzeum kiállításában is van. E szerint a végleges lesüllyesztés és a támfal a XVII. sz. közepe előtt nem készülhetett.)

Az udvar egyik oldalának beépítésével a kút szerepe is megszűnt, falának felső részét lebontották és belsejét a közelben felhalmozódott XV-XVII. sz.-i szeméttel töltötték be. (Lehet, hogy kisebb mennyiségű szemét már a XVI. század elején került bele, de korábban tisztán tartották. Az 1513. évi közgyűlési határozat is elrendeli, hogy a kutakat tisztítsák ki.)

Forrás:

Archeológia értesítő 98 kötet, 1971